Kultúra

Ennek az országnak a szépsége nem csupán a láthatóban, tapinthatóban és ízlelhetőben rejlik, hanem az itt élőkben, testi-lelki szépségükben. Persze a legszebb Horvátországban az emlék, amit megosztunk az otthoniakkal.

Kultúra

A horvátok az i.sz. 7. század elején telepedtek le napjaink Horvátországának területén. A korai középkorban Horvátország területén számos védekező háborút vívtak, a vidék a civilizáció határmezsgyéjének számított. A 9. században területe a Frank és a Bizánci Birodalom közé ékelődött, a 11. században a Katolikus és az Ortodox Egyház közé, a 15-től a 19. századig a kereszténység és az Ottománok iszlám birodalma közé. Számos beszámoló bizonyítja, hogy a 9. és a 12. század között Horvátország önálló hercegség, később királyság volt. Az állandó fegyveres konfliktus Velencével, Bizánccal és a törökkel arra kényszerítette a horvátokat, hogy szorosabb szövetségre lépjenek az osztrák és a magyar dinasztiákkal, ami kisebb-nagyobb függetlenségi háborúkhoz vezetett, és nemzeti önállósághoz. Horvátország végül 1990-ben nyerte el teljes nemzeti függetlenségét.

A terület felett uralkodó országok és birodalmak nyomot hagytak a nemzeti örökségen. A partvidék városai nagyrészt az ókorból és a középkorból származnak. A horvát partvidék legfontosabb ókori emlékei Pula városának csodálatosan épen maradt római amfiteátruma, az Aranykapu, Augustus temploma, Diocletianus római császár palotája a 4. századból Splitben (később a középkori város részévé vált, ma az UNESCO védelme alatt áll).

Euphresias bazilikája Porečben a Földközi-tenger legszebb épen maradt bizánci műremeke, a 6. századból. Euphresias püspök bazilikájának ehhez a mozaikjához csak a ravennai San Vitale templom hasonló díszítése fogható; ez a két mű Európa legfontosabb fennmaradt történelmi mozaikja.
A bazilika három hajós épületét világszerte fontos történelmi műemléknek tartják, és az UNESCO 1997-ben a világörökség részévé nyilvánította.

A román építészet legjellemzőbb települései Krk, Rab és Trogir. Trogir Közép-Európa legszebb állapotú gótikus román városa. Falakkal övezett középkori központjában épen maradt román, gótikus, reneszánsz és barokk kastélyok, tornyok, lakóépületek és paloták találhatók.
A legfontosabb épület Trogir katedrálisa, melynek 1240-ből származó kapuja a Radovan nevű kőművesmester remeke. Ez Horvátország legfontosabb gótikus román emlékműve.

Osor, Pag, Šibenik, Hvar, Korčula és Dubrovnik jellemzően reneszánsz települések. Dubrovnik városát a 13. században, tervek alapján építették, reneszánsz falai és tornyai, középületei, templomai, palotái és a nemesek nyári lakjai rendkívüli módon épen maradtak.
Ezek az épületek mind a független Dubrovniki Köztársaság idején épültek. Függetlenségéért és békéjéért a város súlyos adókat fizetett a Török Birodalomnak, a kereskedelemnek és a halászatnak köszönhetően mégis virágzott, sőt, lakói vagyonokat fordítottak szépítésére. Napjainkban az egész város az UNESCO védelmét élvezi.

A többi kulturális emlékmű közül érdemes még kiemelni a horvát uralkodók idején emelt kápolnákat. Különösen érdekes a fonott díszítésű kő dombormű. Split katedrálisának fa kapuin a díszítések Krisztus életéből ábrázolnak jeleneteket - a 13. században faragta ki őket egy Buvina nevű mester, és különösen szép állapotban maradtak fenn.

A modern művészet szerves része kulturális, művészeti és építészeti örökségünk. A paloták, átriumok és terek hagyományos fesztiválok és nemzetközi színdarabok színhelyei - ilyen a Dubrovniki Nyári Fesztivál, Pula Filmfesztiválja, a Summer in Split és a Musical Evenings in Zadar and Osor, vagy a Days of Croatian Theatre... Néha a klasszikus zenekarok és városi techno között népzenébe is botlik az ember, például a "Klapa" (a dalmát énekstílus) világszínvonalú vokalistáiba, akikkel még a legkisebb tengerparti faluban is összefuthat az ember.

Tájak és emberek

A horvát partok és szigetek lakossága emberemlékezet óta tengerészettel, hajóépítéssel, halászattal, borkészítéssel és olívatermesztéssel foglalkozik. A tiszta tengerből a helyiek még mindig szárítással nyerik ki a sót, a régmúlt korok fizetőeszközét. A legrégebbi sószárító Stonban van (a 13. századból), napjainkban Horvátországot Pag szigete látja el sóval. A horvátok az olívát évszázadok óta nem csupán élelemnek tekintik, hanem gyógyszernek és az élet szimbólumának is. A gyönyörű, hosszú életű olajfákat még mindig szerető gondossággal ültetik és öntözik, hogy utódjaik is élvezzék majd termését,nyersen és olajban eltéve, és örülhessenek azoknak az ételeknek, amelyek olíva nélkül nem léteznének.

Az erős aromájú rozmaring, bazsalikom és ánizskapor ugyanolyan fontos része az Isztria ételeinek és a dalmát konyhának, mint a hozzájuk fogyasztott borok. A vidék boraink színe és íze bizonyítja, mennyi napot kap itt a szőlő, mennyi munka és tudás van felhalmozva minden egyes cseppben. Rengeteg a szőlőskert, a hajóról nézve olyan, mintha a szigetekről a szőlőkacsok egyenesen a tengerbe érnének.
A horvát borászat az egész világon elterjedt, mivel a szigetekről sokan vándoroltak más tengerek más szigeteire. Napjaink leghíresebb új-zélandi borásza a Bračról származó Grgich (Grgič), és a kaliforniai borászok között is sok a horvát.

A Földközi-tenger egyik legillatosabb tája Hvar hatalmas levendula-mezőkkel borított szigete. A levendula-csokrokat, olajat, testápolókat és szappanokat az egész partvidéken mindenhol árulják - ajándékozásra is kiváló, és hazavinni is. A tengerben a halakon, kagylókon, polipokon, tengeri sünökön kívül - a meleg és tiszta víznek köszönhetően - szivacs és korall is van. A Krapanj-sziget lakói nemzedékek óta szivacstenyésztéssel foglalkoznak (bár manapság már kevesebb a szakember), Zlarina lakói pedig a felszínre hozzák és és feldolgozzák az Adria sötétvörös korallját.

A tengerészet és a hajóépítés a helyiek vérében van, erre a legismertebb példa a világ talán leghíresebb hajósa, a korculai Marco Polo. Dubrovnik is híres volt a hajóácsairól, és a környéken még mindig van néhány hajóépítő műhely, az egyik Rab szigetén. Sok helyen halásznak - a köves talaj és a száraz időjárás miatt mindig is a hal volt a fő élelemforrás. A halászok az időjárástól függetlenül dolgoznak, de ritkán telik meg a háló. Salije és Komiža régi halász-családjainak mai leszármazottai az amerikai és a chilei partoknál halásznak, azok, akik maradtak, Rovinj halfeldolgozó üzemeit látják el, és néhány étteremnek szállítanak...

A halat napjainkban vontatott hálóval, varsával és lámpafénnyel fogják, de inkább a látogatók kedvéért és sportból, már nem a mindennapi betevőt jelenti. Azonban a helyi ínyencek szerint (és ki kételkedne bennük) a grillezett hal vagy a halászlé abból, amit magunk fogtunk, egyszerűen fenséges... Ezek a hagyományok nem csupán fennmaradtak, de fejlődnek is a horvát partokon már több, mint 130 éves turizmusnak köszönhetően. Az évek során nem csak a szállodaipar csiszolódott. A huszadik században a hagyományos, az orvosi- és 'kongresszus-turizmus' volt a jellemző, mostanában viszont nagyobb az igény a tengeri, vidéki és 'Robinson' stílusú turizmusra.
Itt, Horvátországban megtalálhatja mindezt, és még ennél is többet. A gyönyörű természet, a gondosan megóvott, sokszínű környezet kiválóan alkalmas hegymászásra, túrázásra, raftingra, búvárkodásra, vitorlázásra, siklóernyőzésre és hasonlókra. Ha nem ismeri ezeket a sportokat, de szívesen kipróbálná őket, számos iskola létezik (például vitorlázásra és búvárkodásra). A régi tárgyak és műtárgyak szerelmesei és az amatőr régészek pedig felfedezhetik maguknak a különleges történelmi emlékekkel bíró, ősi parti városokat, például az 1700 éves Splitet.

A szigetek népének a munka szeretetén kívül számos jó tulajdonsága van - híresek arról, hogy szeretik az életet, és tudják értékelni a szépséget. A tenger városaiban (ahogyan a Földközi-tenger egész vidékén is) az emberek az utcán élik az életüket - a szabadban örülnek és veszekednek, beszélgetnek, pletykáznak, énekelnek. Mindenhol felcsendülnek a helyi dalok, különösen a klapa-énekesek hangján. Énekelnek kikapcsolódásképpen, örömükben, szomorúságukban, magukban és társaságban. Ezért hát nem meglepő, hogy a leghíresebb horvát énekesek a partvidékről és a szigetekről származnak. Szabadidejükben a férfiak (főleg az idősebbek) még mindig bowlingoznak, mint régen. A horvát férfiak nagy eredményeket értek el ebben a sportban (és más sportokban is). A partvidék asszonyai is híresek jellemvonásaikról, jó tulajdonságaikról. Azt, hogy különösen szépek, számos helyi és nemzetközi szépségversenyen bizonyították. Ha abból indulunk ki, hogy a helyi dalok három dologról szólnak: a tengerről, a szerelemről vagy az anyákról, alighanem nagyszerű anyák is! A helyi asszonyok sokáig egy mára elfeledett szakmával foglalkoztak, a selyem- és csipke-készítéssel. Dubrovnik vidékén Konavle híres épen maradt selyemiparáról, termékeik minden háztartás dicsőségére válnak. A konavlei asszonyok maguk tartják a selyemhernyókat - ők etetik őket, ők főzik ki a gubót, maguk fejik le a selyemfonalat és festik sárgára, pirosra, feketére. A csipke Pag szigetének specialitása, ahol a nők csipkeverése olyan ősi hagyomány, hogy eredete a legendákba vész. Az itt készült csipke ma is nagyra becsült árucikk, bár már nem annyira fontos, mint a régmúlt időkben.

Tengerpart

Horvátország partja 5,835.5 kilométer hosszú, azaz az Adria partjának 74%-a (a többin az alábbi országok osztoznak: Olaszország 16 %, Albánia 5 %, Montenegro 3.3 %, Szlovénia 0.5 %, Bosznia és Hercegovina 0.3 %). Ez egyúttal a világ legszaggatottabb partvidéke. Az Isztriai-félsziget területe 3,476 négyzetkilométer, és három országhoz tartozik: Horvátországhoz, Szlovéniához és (egy kis része) Olaszországhoz.

Olaszország közelsége tálcán kínálja az olasz Adria felfedezésének lehetőségét is. A legvonzóbb első úticél természetesen a mocsárra épített város. Velence, amely egykor a tengerek ura volt, ma egy négy szigeten elterülő olasz város. Az egész város (ahová autóval tilos behajtani) a gondolával és vaporettóval bejárható csatornák hatalmas labirintusa. A fő turista-célok az utazás egy gondolával, a galambok etetése a szent Márk téren, a Sóhajok Hídja és a számtalan templom...
Velencéről írták a legtöbb dicsérő jelzőt a történelem folyamán. Az egyik, a La Serenissima - 'a legbékésebb' évszázadok óta a szeretők és művészek városának beceneve. Számtalan író, zenész és festő élt itt, ez a varázslatos muránói üveg és a híres filmfesztivál otthona. A karnevál alatt, akár csak Rióban rendkívül felszabadultan szórakozik mindenki a húsvéti ünnep előtt. Az egész hét a kikapcsolódásról és a bulizásról szól.

Horvátország a Szlovén Köztársasággal osztozik az Adrián. Az ő partvidékük is csodaszép, városaik története érdekfeszítő. A szlovén partszakasz - a Koper-öböl és a Piran-öböl egy részea Dragonija-folyóig tart. Piran egy késő-középkori falakkal övezett, parti város. A falak két párhuzamos védműből állnak, az egyik a 15. században épült (1475 körül), a másik a 16. században. A főbb látnivalók a Tartijev tér és a 'velencei ház' néven is ismert Sveti Jurja templom-komplexum a városon kívüli dombocskán, melyet a 15. század közepén, velencei gótikus stílusban építettek, lakóháznak. Érdemes megnézni a barokk korból származó kutat a téren és a 18. század végi 'barokk házat'.

Az Adria felfedezésének része a délre hajózás, és a montenegrói partok felkeresése.
Bokokotorski, az Adria egyik legérdekesebb öble (melyet a 'horvát szentek öblének' is neveznek) ma Montenegróhoz tartozik. Igalo és Herceg Novi az Adria montenegrói partvidékének két legérdekesebb turista-látványossága. Igalót minden irányból különböző módokon is könnyű elérni. Közel van hozzá két repülőtér (Dubrovnik Čilipi reptere csak 26 km, Tivat 22 km), a "Magistral" nevű adriai főút (amely minden irányba biztosít összeköttetést - Dubrovnik, Mostar, Trebinje és Sarajevo között halad), és Montenegro fővárosa, Podgorica. Olaszországgal, Dubrovnikkal és a (szintén montenegrói) Barral komp köti össze. Komppal a horvát szigetek egy részére is eljuthatunk innen.

Igalo és a szomszédos Herceg-Novi a Bokokotorski-öböl délnyugati partjának egy kisebb, festői beszögellésében találhatóak, az Orjen hegy (1982 m) lábánál. Az ókori görögök, rómaiak és illírek ebben az öbölben és a környező dombok között építették fel településeiket. Az azóta eltelt korokban a bizánciak, Velence, az ottománok és az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodott ezen a vidéken. Herceg Novi utcáin sétálva a Földközi-tenger történelmét járja végig. Érdemes megnézni Risan mozaikjait, a Sziklaasszonyunk templomát, a templommúzeum kiállítását és Orovac csodálatos sziklatemplomát, ahonnan nagyszerű a kilátás a Kotori-öbölre. Utána felkeresheti Dobrotát és Kotor óvárosát, a 'Budvát', ahol nyáron zsong az élet, valamint Bečići, Milo, Sveti Stefan és Petrovac városait. Ha Barban, jár, nézze meg a város büszkeségét, a 2000 éves, több mint tíz méter vastag törzsű olajfát.

Indulási helyétől függően adriai kalandja északon vagy délen ér véget. Amikor az ember már azt hinné, hogy mindent látott, mindig újabb helyekről, emlékművekről és érdekes emberekről szerez tudomást... Az Adriai-tengeren és partvidékén több ország is osztozik, a rengeteg kis helyen található, különböző kultúrák, szokások és hagyományok, amelyek a történelem folyamán alakultak ki ebben a régióban, az utazó szemében kortalan szépségű mozaikká állnak össze.

Ételek, italok

A horvát konyhaművészet - különösen a partvidéki - a természetes, egészséges ételekre épül, olívaolajjal elkészített zöldségekre, halra és a tenger gyümölcseire, kísérőnek borral, juh- és kecskesajttal. A helyi konyha különlegességét az ételek elkészítése adja. A zöldségeket kevés vízben, olívaolajjal és fűszerekkel főzzük, a halat pároljuk, főzzük vagy grillezzük. A húst - rendszerint bárányt - nyárson sütjük, így kapja különleges ízét.

Az Adria északi és déli részére jellemző, hogy mások az ízek, és másképpen készítik az ételeket, vagyis az Isztria, Kvarner és Dalmácia konyhája különböző.

Az isztriai konyha jellegzetessége a szezonális alapanyagok bőséges használata, ezért itt az év minden részében más a gasztronómiai élmény.

Ha az Adria északi részét látogatja meg, feltétlenül kóstolja meg a "Pršutot", a "Bura" szélben érlelt, földrajzi helyhez kötött horvát sonka-különlegességet. Egy másik, híres helyi étel a grillezett vagy borban főzött disznókolbász, bár az Isztria leghíresebb étele kétségkívül a "Maneštra", egy sűrű, zöldségekből és szárított húsból főzött leves. Ebben a régióban rengeteg a hal- és tenegeri étel-specialitás. A hétvégéken gyakran idelátogató olasz szomszédaink kedvence a sózott spratt, a kagylósaláta, a grillezett vagy főzött friss hal és a kvarneri homár. A különféle rizottókon és tésztákon (olívaolajban, első osztályú, rendkívül illatos helyi szarvasgombával tálaljuk), és a mennyei spárgaételeken kívül még számos kulináris kincs vár felfedezésre az Isztrián.

Az Isztria hagyományos desszertjei egyszerű, szerény édességek, elfogyasztásuk mégis tökéletes záró aktusa egy kiváló helyi ebédnek vagy vacsorának. A "fritule" (olajban sült fánk) a tél nagy kedvence, a "pinca" (édes kenyér) Húsvétra készül, tésztából és almából. A főzött vagy grillezett édes raviolit minden szezonban kedvelik.

A dalmát konyha az isztriainál könnyebb, és kevésbé fűszeres. A rengeteg nyers, vagy párolt zöldség kiváló körete a következő ételeknek: grillezett hal, halászlé, polip, stoni osztrigák, homár és 'na buzaru' (párolt) kagylók, 'pašticada' gnocchival (dalmát gulyás néven is ismerik), rozmaringban vagy a híres Pag sajtban pácolt, roston sült hús. Ezek azok a különlegességek, amelyeket mindenki szeret. Az olívabogyó persze mindenütt jelen van - nyersen, vagy sózva - és az olívaolaj a dalmát konyha egyik legfontosabb alapanyaga.

A tipikus dalmát desszert egyszerűen tökéletes. Az alapját rendszerint mediterrán gyümölcsök képezik - szárított füge, mazsola, mandula. Sok mézet használnak, kedvelt édességeik a dubrovniki "rožata" (karamellás tojáspuding) és a hvar-szigeti mézeskalács.

Egy pohár kitűnő helyi bor minden étekezés közben, előtt vagy után jól esik. A horvát partokon, sőt, az egész Földközi-tenger vidékén a borkészítés kemény, nagy tudást és gondosságot igénylő munka. Ezen a vidéken az ókori görögök készítettek bort először. Issa gyarmatának bora (Vis szigetén) volt az ókor legkiválóbb itala. A borkészítést szélesebb körben a szőlőmagokat vető, szőlőket telepítő római sereg terjesztette el a régióban. A termékeny talajnak és a szőlőket dédelgető, bőséges napsütésnek köszönhetően az itt készült bort a Római Birodalom minden szegletében ismerték.

A hírhedt kalandor és híres csábító, Giaccommo Casanova emlékirataiban azt írja, "fantasztikus refošk bort ittam" az Isztrián. Az Osztrák-Magyar Monarchia nemesei, utazói és kalandorai mind élvezettel kóstolgatták a helyi borokat.

A szőlő és a bor e nagyszerű borvidék történelmének - sokszínű tájainak, klímájának és talajának szerves részét képezi. Ennek köszönhetjük napjaink borainak, azok ízeinek sokrétűségét. A fehér, isztriai Malmsey csodásan illik a tengeri ételek széles skálájához. A "Teran" rubintvörös bor, gyógyhatásáról híre és különösen jól egészíti ki a hús- és vadételeket és a helyi gulyást. A "Zlačani Muškatot", az erős vadszegfű-illatú isztriai bort édességekhez és ételkülönlegességekhez érdemes inni, ahogyan a dalmát "Prošeket" is, amely jellegzetes aromájával minden ínyencnek nagy örömet okoz. A hvar-szigeti, híres "Plavac" a főzés és a kecskesajt elengedhetetlen kísérője. Kellemesen száraz, ízeinek egyvelege pedig minden ízlésnek megfelel. Primošten helyi bora, a "Babić" világhírű, Pelješac bortermelő félszigete pedig több kitűnő bort is kínál, "Postup", "Dingač", "Kneževo" és "Carsko" néven.

Az Adria borútjai elvezetik a borospincékhez és könnyű boraikhoz, melyeket évszázados tapasztalatok alapján tartanak frissen, és miután megkóstolta őket, vihet majd haza a barátainak is, hogy még jobban teljen az út elmesélése.