A horvátok az i.sz. 7.
század elején telepedtek le napjaink Horvátországának
területén. A korai középkorban Horvátország területén
számos védekező háborút vívtak, a vidék a civilizáció
határmezsgyéjének számított. A 9. században területe a Frank és a
Bizánci Birodalom közé ékelődött, a 11. században a Katolikus és az
Ortodox Egyház közé, a 15-től a 19. századig a kereszténység és az
Ottománok iszlám birodalma közé. Számos beszámoló bizonyítja, hogy
a 9. és a 12. század között Horvátország önálló hercegség, később
királyság volt. Az állandó fegyveres konfliktus Velencével,
Bizánccal és a törökkel arra kényszerítette a horvátokat, hogy
szorosabb szövetségre lépjenek az osztrák és a magyar
dinasztiákkal, ami kisebb-nagyobb függetlenségi háborúkhoz
vezetett, és nemzeti önállósághoz. Horvátország végül 1990-ben
nyerte el teljes nemzeti függetlenségét.
A terület felett
uralkodó országok és birodalmak nyomot
hagytak a nemzeti örökségen. A partvidék városai nagyrészt
az ókorból és a középkorból származnak. A horvát partvidék
legfontosabb ókori emlékei Pula városának
csodálatosan épen maradt római amfiteátruma, az Aranykapu, Augustus
temploma, Diocletianus római császár palotája a 4. századból
Splitben (később a középkori város részévé vált,
ma az UNESCO védelme alatt áll).
Euphresias bazilikája
Porečben a Földközi-tenger legszebb épen maradt bizánci
műremeke, a 6. századból. Euphresias püspök bazilikájának ehhez a
mozaikjához csak a ravennai San Vitale templom hasonló díszítése
fogható; ez a két mű Európa legfontosabb fennmaradt történelmi
mozaikja.
A bazilika három hajós épületét
világszerte fontos történelmi műemléknek tartják, és az UNESCO
1997-ben a világörökség részévé nyilvánította.
A román
építészet legjellemzőbb települései Krk, Rab és
Trogir. Trogir Közép-Európa legszebb állapotú gótikus
román városa. Falakkal övezett középkori központjában épen maradt
román, gótikus, reneszánsz és barokk kastélyok, tornyok,
lakóépületek és paloták találhatók.
A legfontosabb épület Trogir
katedrálisa, melynek 1240-ből származó kapuja a Radovan nevű
kőművesmester remeke. Ez Horvátország legfontosabb gótikus román
emlékműve.
Osor, Pag, Šibenik,
Hvar, Korčula és Dubrovnik jellemzően reneszánsz
települések. Dubrovnik városát a 13. században, tervek
alapján építették, reneszánsz falai és tornyai, középületei,
templomai, palotái és a nemesek nyári lakjai rendkívüli módon épen
maradtak.
Ezek az épületek mind a független
Dubrovniki Köztársaság idején épültek. Függetlenségéért és
békéjéért a város súlyos adókat fizetett a Török Birodalomnak, a
kereskedelemnek és a halászatnak köszönhetően mégis virágzott, sőt,
lakói vagyonokat fordítottak szépítésére. Napjainkban az egész
város az UNESCO védelmét élvezi.
A többi kulturális emlékmű közül
érdemes még kiemelni a horvát uralkodók idején emelt
kápolnákat. Különösen érdekes a fonott díszítésű kő
dombormű. Split katedrálisának fa kapuin a díszítések Krisztus
életéből ábrázolnak jeleneteket - a 13. században faragta ki őket
egy Buvina nevű mester, és különösen szép állapotban maradtak
fenn.
A modern
művészet szerves része kulturális, művészeti és építészeti
örökségünk. A paloták, átriumok és terek hagyományos fesztiválok és
nemzetközi színdarabok színhelyei - ilyen a Dubrovniki Nyári
Fesztivál, Pula Filmfesztiválja, a Summer in Split és a Musical
Evenings in Zadar and Osor, vagy a Days of Croatian Theatre... Néha
a klasszikus zenekarok és városi techno között népzenébe is botlik
az ember, például a "Klapa" (a dalmát énekstílus) világszínvonalú
vokalistáiba, akikkel még a legkisebb tengerparti faluban is
összefuthat az ember.
A horvát partok és
szigetek lakossága emberemlékezet óta tengerészettel,
hajóépítéssel, halászattal, borkészítéssel és olívatermesztéssel
foglalkozik. A tiszta tengerből a helyiek még mindig
szárítással nyerik ki a sót, a régmúlt korok fizetőeszközét. A
legrégebbi sószárító Stonban van (a 13. századból), napjainkban
Horvátországot Pag szigete látja el sóval. A horvátok az olívát
évszázadok óta nem csupán élelemnek tekintik, hanem gyógyszernek és
az élet szimbólumának is. A gyönyörű, hosszú életű olajfákat még
mindig szerető gondossággal ültetik és öntözik, hogy utódjaik is
élvezzék majd termését,nyersen és olajban eltéve, és örülhessenek
azoknak az ételeknek, amelyek olíva nélkül nem
léteznének.
Az erős aromájú rozmaring,
bazsalikom és ánizskapor ugyanolyan fontos része az Isztria
ételeinek és a dalmát konyhának, mint a hozzájuk fogyasztott borok.
A vidék boraink színe és íze bizonyítja, mennyi napot kap itt a
szőlő, mennyi munka és tudás van felhalmozva minden egyes cseppben.
Rengeteg a szőlőskert, a hajóról nézve olyan, mintha a szigetekről
a szőlőkacsok egyenesen a tengerbe érnének.
A horvát borászat
az egész világon elterjedt, mivel a szigetekről sokan vándoroltak
más tengerek más szigeteire. Napjaink leghíresebb új-zélandi
borásza a Bračról származó Grgich (Grgič), és a kaliforniai
borászok között is sok a horvát.
A Földközi-tenger egyik
legillatosabb tája Hvar hatalmas levendula-mezőkkel borított
szigete. A levendula-csokrokat, olajat, testápolókat és szappanokat
az egész partvidéken mindenhol árulják - ajándékozásra is kiváló,
és hazavinni is. A tengerben a halakon, kagylókon, polipokon,
tengeri sünökön kívül - a meleg és tiszta víznek köszönhetően -
szivacs és korall is van. A Krapanj-sziget lakói nemzedékek
óta szivacstenyésztéssel foglalkoznak (bár manapság már
kevesebb a szakember), Zlarina lakói pedig a felszínre
hozzák és és feldolgozzák az Adria sötétvörös
korallját.
A tengerészet és a
hajóépítés a helyiek vérében van, erre a legismertebb
példa a világ talán leghíresebb hajósa, a korculai Marco Polo.
Dubrovnik is híres volt a hajóácsairól, és a környéken még mindig
van néhány hajóépítő műhely, az egyik Rab szigetén. Sok helyen
halásznak - a köves talaj és a száraz időjárás miatt mindig is a
hal volt a fő élelemforrás. A halászok az időjárástól függetlenül
dolgoznak, de ritkán telik meg a háló. Salije és Komiža régi
halász-családjainak mai leszármazottai az amerikai és a chilei
partoknál halásznak, azok, akik maradtak, Rovinj halfeldolgozó
üzemeit látják el, és néhány étteremnek szállítanak...
A halat napjainkban vontatott
hálóval, varsával és lámpafénnyel fogják, de inkább a látogatók
kedvéért és sportból, már nem a mindennapi betevőt jelenti. Azonban
a helyi ínyencek szerint (és ki kételkedne bennük) a grillezett hal
vagy a halászlé abból, amit magunk fogtunk, egyszerűen fenséges...
Ezek a hagyományok nem csupán fennmaradtak, de fejlődnek
is a horvát partokon már több, mint 130 éves turizmusnak
köszönhetően. Az évek során nem csak a szállodaipar csiszolódott. A
huszadik században a hagyományos, az orvosi- és
'kongresszus-turizmus' volt a jellemző, mostanában viszont nagyobb
az igény a tengeri, vidéki és 'Robinson' stílusú
turizmusra.
Itt, Horvátországban megtalálhatja
mindezt, és még ennél is többet. A gyönyörű természet, a gondosan
megóvott, sokszínű környezet kiválóan alkalmas hegymászásra,
túrázásra, raftingra, búvárkodásra, vitorlázásra, siklóernyőzésre
és hasonlókra. Ha nem ismeri ezeket a sportokat, de szívesen
kipróbálná őket, számos iskola létezik (például vitorlázásra és
búvárkodásra). A régi tárgyak és műtárgyak szerelmesei és az amatőr
régészek pedig felfedezhetik maguknak a különleges történelmi
emlékekkel bíró, ősi parti városokat, például az 1700 éves
Splitet.
A szigetek népének a
munka szeretetén kívül számos jó tulajdonsága van -
híresek arról, hogy szeretik az életet, és tudják értékelni a
szépséget. A tenger városaiban (ahogyan a Földközi-tenger egész
vidékén is) az emberek az utcán élik az életüket - a szabadban
örülnek és veszekednek, beszélgetnek, pletykáznak, énekelnek.
Mindenhol felcsendülnek a helyi dalok, különösen a klapa-énekesek
hangján. Énekelnek kikapcsolódásképpen, örömükben, szomorúságukban,
magukban és társaságban. Ezért hát nem meglepő, hogy a leghíresebb
horvát énekesek a partvidékről és a szigetekről származnak.
Szabadidejükben a férfiak (főleg az idősebbek) még mindig
bowlingoznak, mint régen. A horvát férfiak nagy eredményeket értek
el ebben a sportban (és más sportokban is). A partvidék asszonyai
is híresek jellemvonásaikról, jó tulajdonságaikról. Azt, hogy
különösen szépek, számos helyi és nemzetközi szépségversenyen
bizonyították. Ha abból indulunk ki, hogy a helyi dalok három
dologról szólnak: a tengerről, a szerelemről vagy az anyákról,
alighanem nagyszerű anyák is! A helyi asszonyok sokáig egy mára
elfeledett szakmával foglalkoztak, a selyem- és csipke-készítéssel.
Dubrovnik vidékén Konavle híres épen maradt selyemiparáról,
termékeik minden háztartás dicsőségére válnak. A konavlei asszonyok
maguk tartják a selyemhernyókat - ők etetik őket, ők főzik ki a
gubót, maguk fejik le a selyemfonalat és festik sárgára, pirosra,
feketére. A csipke Pag szigetének specialitása, ahol a nők
csipkeverése olyan ősi hagyomány, hogy eredete a legendákba vész.
Az itt készült csipke ma is nagyra becsült árucikk, bár már nem
annyira fontos, mint a régmúlt időkben.
Tengerpart
Horvátország partja 5,835.5
kilométer hosszú, azaz az Adria partjának 74%-a (a többin az alábbi
országok osztoznak: Olaszország 16 %, Albánia 5 %, Montenegro 3.3
%, Szlovénia 0.5 %, Bosznia és Hercegovina 0.3 %). Ez egyúttal a
világ legszaggatottabb partvidéke. Az Isztriai-félsziget területe
3,476 négyzetkilométer, és három országhoz tartozik:
Horvátországhoz, Szlovéniához és (egy kis része)
Olaszországhoz.
Olaszország közelsége tálcán
kínálja az olasz Adria felfedezésének lehetőségét is. A legvonzóbb
első úticél természetesen a mocsárra épített város.
Velence, amely egykor a tengerek ura volt, ma egy
négy szigeten elterülő olasz város. Az egész város (ahová autóval
tilos behajtani) a gondolával és vaporettóval bejárható csatornák
hatalmas labirintusa. A fő turista-célok az utazás egy gondolával,
a galambok etetése a szent Márk téren, a Sóhajok Hídja és a
számtalan templom...
Velencéről írták a legtöbb dicsérő
jelzőt a történelem folyamán. Az egyik, a La Serenissima - 'a
legbékésebb' évszázadok óta a szeretők és művészek városának
beceneve. Számtalan író, zenész és festő élt itt, ez a varázslatos
muránói üveg és a híres filmfesztivál otthona. A karnevál alatt,
akár csak Rióban rendkívül felszabadultan szórakozik mindenki a
húsvéti ünnep előtt. Az egész hét a kikapcsolódásról és a
bulizásról szól.
Horvátország a Szlovén
Köztársasággal osztozik az Adrián. Az ő partvidékük is csodaszép,
városaik története érdekfeszítő. A szlovén partszakasz - a
Koper-öböl és a Piran-öböl egy részea Dragonija-folyóig tart.
Piran egy késő-középkori falakkal övezett, parti
város. A falak két párhuzamos védműből állnak, az egyik a 15.
században épült (1475 körül), a másik a 16. században. A főbb
látnivalók a Tartijev tér és a 'velencei ház' néven is ismert Sveti
Jurja templom-komplexum a városon kívüli dombocskán, melyet a 15.
század közepén, velencei gótikus stílusban építettek, lakóháznak.
Érdemes megnézni a barokk korból származó kutat a téren és a 18.
század végi 'barokk házat'.
Az Adria felfedezésének része a
délre hajózás, és a montenegrói partok
felkeresése.
Bokokotorski, az Adria egyik
legérdekesebb öble (melyet a 'horvát szentek öblének' is neveznek)
ma Montenegróhoz tartozik. Igalo és Herceg Novi az Adria
montenegrói partvidékének két legérdekesebb turista-látványossága.
Igalót minden irányból különböző módokon is könnyű elérni. Közel
van hozzá két repülőtér (Dubrovnik Čilipi reptere csak 26 km, Tivat
22 km), a "Magistral" nevű adriai főút (amely minden irányba
biztosít összeköttetést - Dubrovnik, Mostar, Trebinje és Sarajevo
között halad), és Montenegro fővárosa, Podgorica. Olaszországgal,
Dubrovnikkal és a (szintén montenegrói) Barral komp köti össze.
Komppal a horvát szigetek egy részére is eljuthatunk
innen.
Igalo és a szomszédos
Herceg-Novi a Bokokotorski-öböl délnyugati partjának egy kisebb,
festői beszögellésében találhatóak, az Orjen hegy (1982 m) lábánál.
Az ókori görögök, rómaiak és illírek ebben az öbölben és a környező
dombok között építették fel településeiket. Az azóta eltelt
korokban a bizánciak, Velence, az ottománok és az Osztrák-Magyar
Monarchia uralkodott ezen a vidéken. Herceg Novi utcáin sétálva a
Földközi-tenger történelmét járja végig. Érdemes megnézni Risan
mozaikjait, a Sziklaasszonyunk templomát, a templommúzeum
kiállítását és Orovac csodálatos sziklatemplomát, ahonnan nagyszerű
a kilátás a Kotori-öbölre. Utána felkeresheti Dobrotát és Kotor
óvárosát, a 'Budvát', ahol nyáron zsong az élet, valamint Bečići,
Milo, Sveti Stefan és Petrovac városait. Ha Barban, jár, nézze meg
a város büszkeségét, a 2000 éves, több mint tíz méter vastag törzsű
olajfát.
Indulási helyétől függően adriai
kalandja északon vagy délen ér véget. Amikor az ember már azt
hinné, hogy mindent látott, mindig újabb helyekről, emlékművekről
és érdekes emberekről szerez tudomást... Az Adriai-tengeren és
partvidékén több ország is osztozik, a rengeteg kis helyen
található, különböző kultúrák, szokások és hagyományok, amelyek a
történelem folyamán alakultak ki ebben a régióban, az utazó
szemében kortalan szépségű mozaikká állnak össze.
A horvát
konyhaművészet - különösen a partvidéki - a
természetes, egészséges ételekre épül, olívaolajjal
elkészített zöldségekre, halra és a tenger gyümölcseire, kísérőnek
borral, juh- és kecskesajttal. A helyi konyha különlegességét az
ételek elkészítése adja. A zöldségeket kevés vízben, olívaolajjal
és fűszerekkel főzzük, a halat pároljuk, főzzük vagy grillezzük. A
húst - rendszerint bárányt - nyárson sütjük, így kapja különleges
ízét.
Az Adria északi és déli
részére jellemző, hogy mások az ízek, és másképpen készítik az
ételeket, vagyis az Isztria, Kvarner és Dalmácia konyhája
különböző.
Az isztriai konyha
jellegzetessége a szezonális alapanyagok bőséges
használata, ezért itt az év minden részében más a
gasztronómiai élmény.
Ha az Adria északi részét
látogatja meg, feltétlenül kóstolja meg a
"Pršutot", a "Bura" szélben érlelt, földrajzi
helyhez kötött horvát sonka-különlegességet. Egy másik, híres helyi
étel a grillezett vagy borban főzött
disznókolbász, bár az Isztria leghíresebb étele
kétségkívül a "Maneštra", egy sűrű, zöldségekből
és szárított húsból főzött leves. Ebben a régióban rengeteg a
hal- és tenegeri étel-specialitás. A hétvégéken
gyakran idelátogató olasz szomszédaink kedvence a sózott spratt, a
kagylósaláta, a grillezett vagy főzött friss hal és a kvarneri
homár. A különféle rizottókon és tésztákon
(olívaolajban, első osztályú, rendkívül illatos helyi
szarvasgombával tálaljuk), és a mennyei spárgaételeken kívül még
számos kulináris kincs vár felfedezésre az Isztrián.
Az Isztria hagyományos
desszertjei egyszerű, szerény édességek, elfogyasztásuk
mégis tökéletes záró aktusa egy kiváló helyi ebédnek vagy
vacsorának. A "fritule" (olajban sült fánk) a tél
nagy kedvence, a "pinca" (édes kenyér) Húsvétra
készül, tésztából és almából. A főzött vagy
grillezett édes raviolit minden szezonban
kedvelik.
A dalmát konyha
az isztriainál könnyebb, és kevésbé fűszeres. A rengeteg
nyers, vagy párolt zöldség kiváló körete a következő
ételeknek: grillezett hal, halászlé, polip, stoni
osztrigák, homár és 'na buzaru' (párolt) kagylók,
'pašticada' gnocchival (dalmát gulyás néven is
ismerik), rozmaringban vagy a híres Pag sajtban
pácolt, roston sült hús. Ezek azok a különlegességek, amelyeket
mindenki szeret. Az olívabogyó persze mindenütt
jelen van - nyersen, vagy sózva - és az olívaolaj
a dalmát konyha egyik legfontosabb alapanyaga.
A tipikus dalmát
desszert egyszerűen tökéletes. Az alapját rendszerint
mediterrán gyümölcsök képezik - szárított füge,
mazsola, mandula. Sok mézet használnak, kedvelt édességeik a
dubrovniki "rožata" (karamellás tojáspuding) és a
hvar-szigeti mézeskalács.
Egy pohár kitűnő helyi
bor minden étekezés közben, előtt vagy után jól esik. A
horvát partokon, sőt, az egész Földközi-tenger vidékén a
borkészítés kemény, nagy tudást és gondosságot igénylő munka. Ezen
a vidéken az ókori görögök készítettek bort először. Issa
gyarmatának bora (Vis szigetén) volt az ókor legkiválóbb itala. A
borkészítést szélesebb körben a szőlőmagokat vető, szőlőket
telepítő római sereg terjesztette el a régióban. A termékeny
talajnak és a szőlőket dédelgető, bőséges napsütésnek köszönhetően
az itt készült bort a Római Birodalom minden szegletében
ismerték.
A hírhedt kalandor és híres
csábító, Giaccommo Casanova emlékirataiban azt írja, "fantasztikus
refošk bort ittam" az Isztrián. Az Osztrák-Magyar Monarchia
nemesei, utazói és kalandorai mind élvezettel kóstolgatták a helyi
borokat.
A szőlő és a
bor e nagyszerű borvidék történelmének - sokszínű
tájainak, klímájának és talajának szerves részét képezi. Ennek
köszönhetjük napjaink borainak, azok ízeinek sokrétűségét. A fehér,
isztriai Malmsey csodásan illik a tengeri ételek széles skálájához.
A "Teran" rubintvörös bor, gyógyhatásáról híre és különösen jól
egészíti ki a hús- és vadételeket és a helyi gulyást. A "Zlačani
Muškatot", az erős vadszegfű-illatú isztriai bort édességekhez és
ételkülönlegességekhez érdemes inni, ahogyan a dalmát "Prošeket"
is, amely jellegzetes aromájával minden ínyencnek nagy örömet okoz.
A hvar-szigeti, híres "Plavac" a főzés és a kecskesajt
elengedhetetlen kísérője. Kellemesen száraz, ízeinek egyvelege
pedig minden ízlésnek megfelel. Primošten helyi bora, a "Babić"
világhírű, Pelješac bortermelő félszigete pedig több kitűnő bort is
kínál, "Postup", "Dingač", "Kneževo" és "Carsko" néven.
Az Adria
borútjai elvezetik a borospincékhez és könnyű boraikhoz,
melyeket évszázados tapasztalatok alapján tartanak frissen, és
miután megkóstolta őket, vihet majd haza a barátainak is, hogy még
jobban teljen az út elmesélése.