A horvátok az i.sz. 7. század elején telepedtek le
napjaink Horvátországának területén. A korai középkorban
Horvátország területén számos védekező háborút vívtak, a vidék a
civilizáció határmezsgyéjének számított. A 9. században területe a
Frank és a Bizánci Birodalom közé ékelődött, a 11. században a
Katolikus és az Ortodox Egyház közé, a 15-től a 19. századig a
kereszténység és az Ottománok iszlám birodalma közé. Számos
beszámoló bizonyítja, hogy a 9. és a 12. század között Horvátország
önálló hercegség, később királyság volt. Az állandó fegyveres
konfliktus Velencével, Bizánccal és a törökkel arra kényszerítette
a horvátokat, hogy szorosabb szövetségre lépjenek az osztrák és a
magyar dinasztiákkal, ami kisebb-nagyobb függetlenségi háborúkhoz
vezetett, és nemzeti önállósághoz. Horvátország végül 1990-ben
nyerte el teljes nemzeti függetlenségét.
A terület felett uralkodó országok és
birodalmak nyomot hagytak a nemzeti
örökségen. A partvidék városai nagyrészt az ókorból és a
középkorból származnak. A horvát partvidék legfontosabb ókori
emlékei Pula városának csodálatosan épen maradt
római amfiteátruma, az Aranykapu, Augustus temploma, Diocletianus
római császár palotája a 4. századból Splitben
(később a középkori város részévé vált, ma az UNESCO védelme alatt
áll).
Euphresias bazilikája Porečben a
Földközi-tenger legszebb épen maradt bizánci műremeke, a 6.
századból. Euphresias püspök bazilikájának ehhez a mozaikjához csak
a ravennai San Vitale templom hasonló díszítése fogható; ez a két
mű Európa legfontosabb fennmaradt történelmi mozaikja.
A bazilika három hajós épületét világszerte fontos történelmi
műemléknek tartják, és az UNESCO 1997-ben a világörökség részévé
nyilvánította.
A román építészet legjellemzőbb
települései Krk, Rab és Trogir. Trogir Közép-Európa
legszebb állapotú gótikus román városa. Falakkal övezett középkori
központjában épen maradt román, gótikus, reneszánsz és barokk
kastélyok, tornyok, lakóépületek és paloták találhatók.
A legfontosabb épület Trogir katedrálisa, melynek 1240-ből
származó kapuja a Radovan nevű kőművesmester remeke. Ez
Horvátország legfontosabb gótikus román emlékműve.
Osor, Pag, Šibenik, Hvar, Korčula és Dubrovnik
jellemzően reneszánsz települések. Dubrovnik városát a 13.
században, tervek alapján építették, reneszánsz falai és tornyai,
középületei, templomai, palotái és a nemesek nyári lakjai
rendkívüli módon épen maradtak.
Ezek az épületek mind a független Dubrovniki Köztársaság idején
épültek. Függetlenségéért és békéjéért a város súlyos adókat
fizetett a Török Birodalomnak, a kereskedelemnek és a halászatnak
köszönhetően mégis virágzott, sőt, lakói vagyonokat fordítottak
szépítésére. Napjainkban az egész város az UNESCO védelmét
élvezi.
A többi kulturális emlékmű közül érdemes még kiemelni a
horvát uralkodók idején emelt kápolnákat. Különösen
érdekes a fonott díszítésű kő dombormű. Split katedrálisának fa
kapuin a díszítések Krisztus életéből ábrázolnak jeleneteket - a
13. században faragta ki őket egy Buvina nevű mester, és különösen
szép állapotban maradtak fenn.
A modern művészet szerves része kulturális,
művészeti és építészeti örökségünk. A paloták, átriumok és terek
hagyományos fesztiválok és nemzetközi színdarabok színhelyei -
ilyen a Dubrovniki Nyári Fesztivál, Pula Filmfesztiválja, a Summer
in Split és a Musical Evenings in Zadar and Osor, vagy a Days of
Croatian Theatre... Néha a klasszikus zenekarok és városi techno
között népzenébe is botlik az ember, például a "Klapa" (a dalmát
énekstílus) világszínvonalú vokalistáiba, akikkel még a legkisebb
tengerparti faluban is összefuthat az ember.
A horvát partok és szigetek lakossága emberemlékezet óta
tengerészettel, hajóépítéssel, halászattal, borkészítéssel és
olívatermesztéssel foglalkozik. A tiszta tengerből a
helyiek még mindig szárítással nyerik ki a sót, a régmúlt korok
fizetőeszközét. A legrégebbi sószárító Stonban van (a 13.
századból), napjainkban Horvátországot Pag szigete látja el sóval.
A horvátok az olívát évszázadok óta nem csupán élelemnek tekintik,
hanem gyógyszernek és az élet szimbólumának is. A gyönyörű, hosszú
életű olajfákat még mindig szerető gondossággal ültetik és öntözik,
hogy utódjaik is élvezzék majd termését,nyersen és olajban eltéve,
és örülhessenek azoknak az ételeknek, amelyek olíva nélkül nem
léteznének.
Az erős aromájú rozmaring, bazsalikom és ánizskapor ugyanolyan
fontos része az Isztria ételeinek és a dalmát konyhának, mint a
hozzájuk fogyasztott borok. A vidék boraink színe és íze
bizonyítja, mennyi napot kap itt a szőlő, mennyi munka és tudás van
felhalmozva minden egyes cseppben. Rengeteg a szőlőskert, a hajóról
nézve olyan, mintha a szigetekről a szőlőkacsok egyenesen a
tengerbe érnének.
A horvát borászat az egész világon elterjedt,
mivel a szigetekről sokan vándoroltak más tengerek más szigeteire.
Napjaink leghíresebb új-zélandi borásza a Bračról származó Grgich
(Grgič), és a kaliforniai borászok között is sok a horvát.
A Földközi-tenger egyik legillatosabb tája Hvar hatalmas
levendula-mezőkkel borított szigete. A levendula-csokrokat, olajat,
testápolókat és szappanokat az egész partvidéken mindenhol árulják
- ajándékozásra is kiváló, és hazavinni is. A tengerben a halakon,
kagylókon, polipokon, tengeri sünökön kívül - a meleg és tiszta
víznek köszönhetően - szivacs és korall is van. A
Krapanj-sziget lakói nemzedékek óta szivacstenyésztéssel
foglalkoznak (bár manapság már kevesebb a szakember),
Zlarina lakói pedig a felszínre hozzák és és feldolgozzák
az Adria sötétvörös korallját.
A tengerészet és a hajóépítés a helyiek vérében
van, erre a legismertebb példa a világ talán leghíresebb
hajósa, a korculai Marco Polo. Dubrovnik is híres volt a
hajóácsairól, és a környéken még mindig van néhány hajóépítő
műhely, az egyik Rab szigetén. Sok helyen halásznak - a köves talaj
és a száraz időjárás miatt mindig is a hal volt a fő élelemforrás.
A halászok az időjárástól függetlenül dolgoznak, de ritkán telik
meg a háló. Salije és Komiža régi halász-családjainak mai
leszármazottai az amerikai és a chilei partoknál halásznak, azok,
akik maradtak, Rovinj halfeldolgozó üzemeit látják el, és néhány
étteremnek szállítanak...
A halat napjainkban vontatott hálóval, varsával és lámpafénnyel
fogják, de inkább a látogatók kedvéért és sportból, már nem a
mindennapi betevőt jelenti. Azonban a helyi ínyencek szerint (és ki
kételkedne bennük) a grillezett hal vagy a halászlé abból, amit
magunk fogtunk, egyszerűen fenséges... Ezek a hagyományok
nem csupán fennmaradtak, de fejlődnek is a horvát partokon
már több, mint 130 éves turizmusnak köszönhetően. Az évek során nem
csak a szállodaipar csiszolódott. A huszadik században a
hagyományos, az orvosi- és 'kongresszus-turizmus' volt a jellemző,
mostanában viszont nagyobb az igény a tengeri, vidéki és 'Robinson'
stílusú turizmusra.
Itt, Horvátországban megtalálhatja mindezt, és még ennél is
többet. A gyönyörű természet, a gondosan megóvott, sokszínű
környezet kiválóan alkalmas hegymászásra, túrázásra, raftingra,
búvárkodásra, vitorlázásra, siklóernyőzésre és hasonlókra. Ha nem
ismeri ezeket a sportokat, de szívesen kipróbálná őket, számos
iskola létezik (például vitorlázásra és búvárkodásra). A régi
tárgyak és műtárgyak szerelmesei és az amatőr régészek pedig
felfedezhetik maguknak a különleges történelmi emlékekkel bíró, ősi
parti városokat, például az 1700 éves Splitet.
A szigetek népének a munka szeretetén kívül számos jó
tulajdonsága van - híresek arról, hogy szeretik az életet,
és tudják értékelni a szépséget. A tenger városaiban (ahogyan a
Földközi-tenger egész vidékén is) az emberek az utcán élik az
életüket - a szabadban örülnek és veszekednek, beszélgetnek,
pletykáznak, énekelnek. Mindenhol felcsendülnek a helyi dalok,
különösen a klapa-énekesek hangján. Énekelnek kikapcsolódásképpen,
örömükben, szomorúságukban, magukban és társaságban. Ezért hát nem
meglepő, hogy a leghíresebb horvát énekesek a partvidékről és a
szigetekről származnak. Szabadidejükben a férfiak (főleg az
idősebbek) még mindig bowlingoznak, mint régen. A horvát férfiak
nagy eredményeket értek el ebben a sportban (és más sportokban is).
A partvidék asszonyai is híresek jellemvonásaikról, jó
tulajdonságaikról. Azt, hogy különösen szépek, számos helyi és
nemzetközi szépségversenyen bizonyították. Ha abból indulunk ki,
hogy a helyi dalok három dologról szólnak: a tengerről, a
szerelemről vagy az anyákról, alighanem nagyszerű anyák is! A helyi
asszonyok sokáig egy mára elfeledett szakmával foglalkoztak, a
selyem- és csipke-készítéssel. Dubrovnik vidékén Konavle híres épen
maradt selyemiparáról, termékeik minden háztartás dicsőségére
válnak. A konavlei asszonyok maguk tartják a selyemhernyókat - ők
etetik őket, ők főzik ki a gubót, maguk fejik le a selyemfonalat és
festik sárgára, pirosra, feketére. A csipke Pag szigetének
specialitása, ahol a nők csipkeverése olyan ősi hagyomány, hogy
eredete a legendákba vész. Az itt készült csipke ma is nagyra
becsült árucikk, bár már nem annyira fontos, mint a régmúlt
időkben.
Ennek az országnak a szépsége nem csupán a láthatóban,
tapinthatóban és ízlelhetőben rejlik, hanem az itt élőkben,
testi-lelki szépségükben. Persze a legszebb Horvátországban az
emlék, amit megosztunk az otthoniakkal.
Tengerpart
Horvátország partja 5,835.5 kilométer hosszú, azaz az Adria
partjának 74%-a (a többin az alábbi országok osztoznak: Olaszország
16 %, Albánia 5 %, Montenegro 3.3 %, Szlovénia 0.5 %, Bosznia és
Hercegovina 0.3 %). Ez egyúttal a világ legszaggatottabb
partvidéke. Az Isztriai-félsziget területe 3,476 négyzetkilométer,
és három országhoz tartozik: Horvátországhoz, Szlovéniához és (egy
kis része) Olaszországhoz.
Olaszország közelsége tálcán kínálja az olasz Adria
felfedezésének lehetőségét is. A legvonzóbb első úticél
természetesen a mocsárra épített város. Velence,
amely egykor a tengerek ura volt, ma egy négy szigeten elterülő
olasz város. Az egész város (ahová autóval tilos behajtani) a
gondolával és vaporettóval bejárható csatornák hatalmas
labirintusa. A fő turista-célok az utazás egy gondolával, a
galambok etetése a szent Márk téren, a Sóhajok Hídja és a számtalan
templom...
Velencéről írták a legtöbb dicsérő jelzőt a történelem folyamán.
Az egyik, a La Serenissima - 'a legbékésebb' évszázadok óta a
szeretők és művészek városának beceneve. Számtalan író, zenész és
festő élt itt, ez a varázslatos muránói üveg és a híres
filmfesztivál otthona. A karnevál alatt, akár csak Rióban rendkívül
felszabadultan szórakozik mindenki a húsvéti ünnep előtt. Az egész
hét a kikapcsolódásról és a bulizásról szól.
Horvátország a Szlovén Köztársasággal osztozik az Adrián. Az ő
partvidékük is csodaszép, városaik története érdekfeszítő. A
szlovén partszakasz - a Koper-öböl és a Piran-öböl egy részea
Dragonija-folyóig tart. Piran egy késő-középkori
falakkal övezett, parti város. A falak két párhuzamos védműből
állnak, az egyik a 15. században épült (1475 körül), a másik a 16.
században. A főbb látnivalók a Tartijev tér és a 'velencei ház'
néven is ismert Sveti Jurja templom-komplexum a városon kívüli
dombocskán, melyet a 15. század közepén, velencei gótikus stílusban
építettek, lakóháznak. Érdemes megnézni a barokk korból származó
kutat a téren és a 18. század végi 'barokk házat'.
Az Adria felfedezésének része a délre hajózás, és a
montenegrói partok felkeresése.
Bokokotorski, az Adria egyik legérdekesebb öble (melyet a 'horvát
szentek öblének' is neveznek) ma Montenegróhoz tartozik. Igalo és
Herceg Novi az Adria montenegrói partvidékének két legérdekesebb
turista-látványossága. Igalót minden irányból különböző módokon is
könnyű elérni. Közel van hozzá két repülőtér (Dubrovnik Čilipi
reptere csak 26 km, Tivat 22 km), a "Magistral" nevű adriai főút
(amely minden irányba biztosít összeköttetést - Dubrovnik, Mostar,
Trebinje és Sarajevo között halad), és Montenegro fővárosa,
Podgorica. Olaszországgal, Dubrovnikkal és a (szintén montenegrói)
Barral komp köti össze. Komppal a horvát szigetek egy részére is
eljuthatunk innen.
Igalo és a szomszédos Herceg-Novi a Bokokotorski-öböl délnyugati
partjának egy kisebb, festői beszögellésében találhatóak, az Orjen
hegy (1982 m) lábánál. Az ókori görögök, rómaiak és illírek ebben
az öbölben és a környező dombok között építették fel
településeiket. Az azóta eltelt korokban a bizánciak, Velence, az
ottománok és az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodott ezen a vidéken.
Herceg Novi utcáin sétálva a Földközi-tenger történelmét járja
végig. Érdemes megnézni Risan mozaikjait, a Sziklaasszonyunk
templomát, a templommúzeum kiállítását és Orovac csodálatos
sziklatemplomát, ahonnan nagyszerű a kilátás a Kotori-öbölre. Utána
felkeresheti Dobrotát és Kotor óvárosát, a 'Budvát', ahol nyáron
zsong az élet, valamint Bečići, Milo, Sveti Stefan és Petrovac
városait. Ha Barban, jár, nézze meg a város büszkeségét, a 2000
éves, több mint tíz méter vastag törzsű olajfát.
Indulási helyétől függően adriai kalandja északon vagy délen ér
véget. Amikor az ember már azt hinné, hogy mindent látott, mindig
újabb helyekről, emlékművekről és érdekes emberekről szerez
tudomást... Az Adriai-tengeren és partvidékén több ország is
osztozik, a rengeteg kis helyen található, különböző kultúrák,
szokások és hagyományok, amelyek a történelem folyamán alakultak ki
ebben a régióban, az utazó szemében kortalan szépségű mozaikká
állnak össze.
A horvát konyhaművészet - különösen a partvidéki
- a természetes, egészséges ételekre épül,
olívaolajjal elkészített zöldségekre, halra és a tenger
gyümölcseire, kísérőnek borral, juh- és kecskesajttal. A helyi
konyha különlegességét az ételek elkészítése adja. A zöldségeket
kevés vízben, olívaolajjal és fűszerekkel főzzük, a halat pároljuk,
főzzük vagy grillezzük. A húst - rendszerint bárányt - nyárson
sütjük, így kapja különleges ízét.
Az Adria északi és déli részére jellemző, hogy mások az
ízek, és másképpen készítik az ételeket, vagyis az
Isztria, Kvarner és Dalmácia konyhája különböző.
Az isztriai konyha jellegzetessége a szezonális
alapanyagok bőséges használata, ezért itt az év minden
részében más a gasztronómiai élmény.
Ha az Adria északi részét látogatja meg, feltétlenül kóstolja
meg a "Pršutot", a "Bura" szélben érlelt,
földrajzi helyhez kötött horvát sonka-különlegességet. Egy másik,
híres helyi étel a grillezett vagy borban főzött
disznókolbász, bár az Isztria leghíresebb étele
kétségkívül a "Maneštra", egy sűrű, zöldségekből
és szárított húsból főzött leves. Ebben a régióban rengeteg a
hal- és tenegeri étel-specialitás. A hétvégéken
gyakran idelátogató olasz szomszédaink kedvence a sózott spratt, a
kagylósaláta, a grillezett vagy főzött friss hal és a kvarneri
homár. A különféle rizottókon és tésztákon
(olívaolajban, első osztályú, rendkívül illatos helyi
szarvasgombával tálaljuk), és a mennyei spárgaételeken kívül még
számos kulináris kincs vár felfedezésre az Isztrián.
Az Isztria hagyományos desszertjei egyszerű, szerény
édességek, elfogyasztásuk mégis tökéletes záró aktusa egy
kiváló helyi ebédnek vagy vacsorának. A "fritule"
(olajban sült fánk) a tél nagy kedvence, a "pinca"
(édes kenyér) Húsvétra készül, tésztából és
almából. A főzött vagy grillezett édes
raviolit minden szezonban kedvelik.
A dalmát konyha az isztriainál könnyebb, és
kevésbé fűszeres. A rengeteg nyers, vagy párolt
zöldség kiváló körete a következő ételeknek:
grillezett hal, halászlé, polip, stoni osztrigák, homár és
'na buzaru' (párolt) kagylók, 'pašticada'
gnocchival (dalmát gulyás néven is ismerik), rozmaringban
vagy a híres Pag sajtban pácolt, roston sült hús.
Ezek azok a különlegességek, amelyeket mindenki szeret. Az
olívabogyó persze mindenütt jelen van - nyersen, vagy
sózva - és az olívaolaj a dalmát konyha egyik
legfontosabb alapanyaga.
A tipikus dalmát desszert egyszerűen tökéletes.
Az alapját rendszerint mediterrán gyümölcsök
képezik - szárított füge, mazsola, mandula. Sok mézet használnak,
kedvelt édességeik a dubrovniki "rožata"
(karamellás tojáspuding) és a hvar-szigeti
mézeskalács.
Egy pohár kitűnő helyi bor minden étekezés közben, előtt
vagy után jól esik. A horvát partokon, sőt, az egész
Földközi-tenger vidékén a borkészítés kemény, nagy tudást és
gondosságot igénylő munka. Ezen a vidéken az ókori görögök
készítettek bort először. Issa gyarmatának bora (Vis szigetén) volt
az ókor legkiválóbb itala. A borkészítést szélesebb körben a
szőlőmagokat vető, szőlőket telepítő római sereg terjesztette el a
régióban. A termékeny talajnak és a szőlőket dédelgető, bőséges
napsütésnek köszönhetően az itt készült bort a Római Birodalom
minden szegletében ismerték.
A hírhedt kalandor és híres csábító, Giaccommo Casanova
emlékirataiban azt írja, "fantasztikus refošk bort ittam" az
Isztrián. Az Osztrák-Magyar Monarchia nemesei, utazói és kalandorai
mind élvezettel kóstolgatták a helyi borokat.
A szőlő és a bor e nagyszerű borvidék
történelmének - sokszínű tájainak, klímájának és talajának szerves
részét képezi. Ennek köszönhetjük napjaink borainak, azok ízeinek
sokrétűségét. A fehér, isztriai Malmsey csodásan illik a tengeri
ételek széles skálájához. A "Teran" rubintvörös bor, gyógyhatásáról
híre és különösen jól egészíti ki a hús- és vadételeket és a helyi
gulyást. A "Zlačani Muškatot", az erős vadszegfű-illatú isztriai
bort édességekhez és ételkülönlegességekhez érdemes inni, ahogyan a
dalmát "Prošeket" is, amely jellegzetes aromájával minden ínyencnek
nagy örömet okoz. A hvar-szigeti, híres "Plavac" a főzés és a
kecskesajt elengedhetetlen kísérője. Kellemesen száraz, ízeinek
egyvelege pedig minden ízlésnek megfelel. Primošten helyi bora, a
"Babić" világhírű, Pelješac bortermelő félszigete pedig több kitűnő
bort is kínál, "Postup", "Dingač", "Kneževo" és "Carsko" néven.
Az Adria borútjai elvezetik a borospincékhez és
könnyű boraikhoz, melyeket évszázados tapasztalatok alapján
tartanak frissen, és miután megkóstolta őket, vihet majd haza a
barátainak is, hogy még jobban teljen az út elmesélése.